Történelmünk során mindig kiemelkedő jelentőséggel bírt 1848 március 15-ének a megünneplése. Fontos volt, mert a magyar szívekben mindig magában hordozott egy sajátos szimbólumot, a szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzését.
1848 március 15-e úgy kezdődött, mint egy egyszerű, esős, tavaszi nap. Ám ezen a napon nagyot fordult Magyarország története. Pesten polgári forradalom indult el. Ez volt a szabadságharcnak a kezdete, amelynek célja az volt, hogy megszüntessék a Habsburgok uralmát és elnyomását a magyar nép felett, és kivívják a szabadságukat.
Megelőzte ezt a napot még az, hogy Európában az elnyomás ellen már forrongott világ itt is ott is. Az országgyűlési küldöttség, a főrendek által is elfogadott felirattal Bécsbe utazott a királyhoz. Ugyanezen a napon Pozsonyban az országgyűlés alsótáblája határozatban jelentette ki, hogy Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatába beleveszi az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítást, és a teljes közadózás megvalósítását is.
Ennek követően, mégis 1848 március 15-ének köszönhetjük a
gyönyörű magyar himnuszunk megszületését,
zászlónk piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását,
országunk fővárosa Budapest lett Pozsony helyett
hivatalos nyelve pedig a magyar lett a latin helyett
és ennek a napnak köszönhetjük, hogy ezen a napon született meg a modern parlamentáris Magyarország.
De mi is történt pontosan ezen a jeles napon, 1848 március 15-én?
Petőfi Sándor és társai Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula – akiket márciusi ifjak néven emlegetett az utókor –március 15-én reggel, megváltoztatta a tanácshoz intézett Tizenkét pontot, valamint megfogalmazta a politikai fellépésüket indokoló kiáltványt. A pontok szövegét a politikai röplap műfajához igazították, két addigi pontot összevontak, és a szövegbe bekerült a politikai foglyok szabadon bocsátásának követelése. Ezt a kiáltványt olvasták fel a Pilvax kávéházban gyülekező ifjaknak, majd Petőfi elszavalta két nappal korábban írott, a március 19-i reformlakomára szánt költeményét, a Nemzeti dalt.
Petőfi Sándor. Nemzeti Dal
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Petőfi és mintegy tíz társa ezt követően a szemerkélő esőben elindult a Pilvaxból az egyetemre. Előbb az orvoskar hallgatóihoz, majd velük a politechnikum diákjaihoz, azután pedig együttesen a jogászokhoz vonultak. Több helyszínen elhangzott a kiáltvány és a Tizenkét pont és Petőfi is elszavalta költeményét. A jogászok és az utca népének csatlakozásával mintegy kétezresre duzzadt a tömeg, egyre lelkesebben, Petőfi vezetésével átvonultak a közeli Landerer és Heckenast nyomdához, ahol kinyomtatták a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot, valamint ott nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad termékeit is ami tartalmazta a nemzeti és az egyetemes emberi szabadság jogát: a politikai foglyok szabadon bocsátását. Ebből az alkalomból ez a nap a magyar sajtó napja is lett.
Mit kíván a magyar nemzet?
Legyen béke, szabadság, egyetértés.
1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzura eltörlését.
2. Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
3. Évenkinti országgyűlést Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, a magyar katonákat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.
11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsátassanak.
12. Unió Erdélylyel.
Egyenlőség, szabadság, testvériség!
A siker bátorságot öntött a kezdeményezőkbe, akik délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd az időközben tízezresre duzzadt tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, s rábírta a tanács tagjait, hogy csatlakozzanak követeléseikhez. Forradalmi választmány alakult, majd a nép elindult Budára, a Helytartótanácshoz. Az óriási tömeg kíséretében érkezett választmányi vezetők, Nyári Pál, Pest megye alispánja, Rottenbiller Lipót, Pest város alpolgármestere és Klauzál Gábor, Csongrád vármegye követe adták elő a követeléseket. A sokaságtól megfélemlített Helytartótanács elfogadta a Tizenkét pontot, azonnal eltörölte a cenzúrát, és szabadon bocsátotta börtönéből a sajtóvétség és izgatás vádjával 1847-ben elítélt Táncsics Mihályt, akit a tömeg diadalmenetben vitt Pestre.
A forradalom győzelmét, este, a Nemzeti Színházban, a Bánk bán dísz-előadásával ünnepelte a tömeg.
Maga Kossuth Lajos ezt írta:
„…Letétetett a szabadság talpköve, a felelős független magyar minisztérium alakítása által feltétetett az alkotmány boltozatának záróköve.”
Legyünk büszkék tehát erre a napra. Úgy gondolom ma, amikor nemzetünk újra a fejlődés útját keresi, egy válságokkal, viszontagságokkal teli korban, ennek a napnak az emléke nagyon fontos tanulságokkal töltheti fel ünneplésünket.
Az énekkarunk is egy pár nemzeti dalokkal kíván megemlékezni ezekre az időkre.
De sajnos a dicsőséges küzdelmet a bécsi udvar ármánykodása és az idegen túlerő kegyetlenül vérbe fojtotta. A magyarok forradalma és szabadságharca elveszett.
De az 1848. március 15-e emlékét az emberek szívéből nem lehetett soha többé kitörölni.
Szolgáljanak tanulságul ezek a napok nekünk is arra, hogy az összefogás, a kitartás, egymás megbecsülése és a tenni akarásnak hegyeket megmozgató ereje is tud lenni.
Isten áldja a bátor felkelőket, akik az életüket feláldozva harcoltak a szabadságért. Tisztelettel és lehajtott fejjel gondolunk rájuk.
Magyar Himnusz
Székely Himnusz
0 Megjegyzések